Még bonyolultabb...

Felvezettem a többieket a szobámba, és azt mondtam foglalják el magukat amíg beszélek Borival.Aztán Borit a konyhába vonszoltam, és konkrétan letámadtam.
- Mi a fene?Azért megkérdezhetted volna hogy beengedem-e a házba ezt a két srácot?!Még csak nem is ismerjük őket igazából!
- Nyugi már!Csak lazulj el, és hagyd rám a többit!Itt az esély, hogy végre meg tudjuk mi történt a múltjában!
- Arghh!...Legyen, de ehhez nekem nem volt közöm!-emelem fel figyelmeztetően a mutatóujjam.
   Ezek után visszatértünk a szobámba, ahol a többiek már kényelmesen helyett foglaltak.
   Így, hogy ilyen közel voltam a két állítólagos jóképű sráchoz, erről én magam is meg akartam győződni.Az alacsonyabbnak szőke, a füle mögött kicsit göndörödő haja, szögletes arccsontja és fagyos, de valahogy mégis barátságos kék tekintete volt.A magasabbnak kócos, barna haja volt, ami most-keltem-fel hatást kölcsönzött neki.Átható, mély, csokoládé színű szeme teljesen megbabonázott. Kicsit többet nézhettem a kelleténél, mert kicsit furcsán nézett vissza rám, úgyhogy gyorsan elkaptam a tekintetem.Éreztem, ahogy pír szökik az arcomba, és gondolatban, magamat szidtam, mert még egy srác sem tudott zavarba hozni.
 -Hahóóó!...Figyelsz?Ennyire nem szívhatta el az energiádat a suli!-szólt rám kicsit morcosan Bori.
-Bocs, csak kicsit fáradt vagyok.-motyogtam oda válasz gyanánt.
-Azt vettem észre.Na, Barbi készen vagy?
-Aha.-mondta bátortalanul az ágyam sarkából a lány.
-Jó, Viktor akkor csináld.-parancsolt rá a magasabb, és helyesebb srácra, Bori.Most már tudom, hogy ő Viktor.Ekkor eszembe jutott valami.
-Bori!Még nem is ismerjük őket igazán!Nem adhatod csak úgy a kezükbe Barbit!-szólok rá a barátnőmre, aki kicsit túllőtt a célon.
-Én Ritó Viktor vagyok.-mondta, és egy mozdulattal le is rántotta a pólóját.Én éppen rá akartam ordítani, hogy mit képzel magáról, hogy itt elkezd vetkőzni, amikor hátat fordított nekem, és megláttam egy nyitott szemet a bal lapockáján.
-Ó!-ennyit tudtam így hirtelenjében kinyögni a jel láttán.Viktor visszahúzta a pólót az igazán, szépen kidolgozott felsőtestére.
Aztán felállt a másik - az alacsonyabb -, és felhúzta a jobb nadrágszárát a térdéig, és megmutatkozott a vádliján egy juharfalevél.
-Molnár Balázs-szólt oda lazán, és ennyivel el is intézték a bemutatkozást.Még kételkedtem velük szemben, de most már valamennyire megnyugodtam.
-Na jó, most már csináljuk!-mondta türelmetlen hangon Bori.
-Pontosabban csak én csinálom!-szólt rá Borira Viktor.-De ugye tudod, hogy ez nekem sok energiámba kerül?-vonta fel a fél szemöldökét kérdőn, amitől belül elolvadtam.Mi a francot csinálok?Hisz ő is biztos ugyanúgy fennhordja az orrát, mint az összes többi beképzelt, önző, sznob fiú, aki a Szent Anja Német Nyelvtagozatos Gimnáziumba jár!
-És akarsz valamit cserébe?-kérdezi kétkedve Bori.Sosem jelent jót ha Bori elkezd üzletelni, annak sosincs jó vége.
-Hát..Még nem tudom mit szeretnék, de valamit biztos.-válaszolta titokzatosan.Tudtam, hogy ő is olyan, mint a többi.
-Oké, majd döntsd el mit akarsz, addig is csináld.-szólt rá Bori.
   Viktor megfogta Barbi kezét, és becsukta a szemét.Néhány perc múlva Barbi felkiáltott, és az íróasztalom - amit addig a másik kezével úgy szorított, hogy elfehéredtek az ujjai - lángra gyulladt.
   -Te?!-nyögtem ki.-Jézusom!Ez a...?
-Igen, ez a képessége-mondta fáradt, nyűgös hangon Viktor.Hirtelen megmagyarázhatatlan okból nagy késztetést éreztem, hogy bátorítóan megszorítsam a vállát.Ó, az tökéletes felsőteste, amit az előbb megmutatott, az a selymes haja, úgy beletúrnék...Mi?!Hol járnak a gondolataim, hisz éppenséggel ég az íróasztalom...Mi van?!Ég?
-Áááá!!-kiáltottam fel.-Nem akarok új íróasztal után vadászni!-ekkor Viktor felugrott, és kirohant a mosdóba egy vödör vízért, és eloltotta vele a tüzet.Utána felemelt 5 darab lapot, ami a kész angol házim.Vagyis már csak volt.
-Bocs-mondta-Ha akarod megcsinálom.-és ekkor jöttem rá milyen is közel van és hirtelen nem tudtam mit mondani, csak bámultam a makulátlan, gyönyörű arcát.
-Hahó!-lengette meg előttem a lapokat.-Jól vagy?-kérdezte aggódva.Végre megtalálom a hangom, és így szólok.
-Ööö...Ah...Aha.Igen-hát most biztos hülyének néz.Jól megcsináltad Szandi, már megint! Arghh! Miért fontos nekem ennyire, hogy mit gondol rólam?
-Akkor jó-a bársonyos, de mégis férfiasan mély hangja kizökkentett a gondolataimból.-Megírjam akkor?-vonta fel mindkét szemöldökét, amitől úgy éreztem egy kicsi labdává nyomódott össze az összes szervem.
-Nem kell-nyögtem ki.
-De szívesen megírom, hisz miattam történt.Miről írtad?-kérdezte.
-Ööö...A jövőről írtam.-mondtam olyan halkan, hogy az már suttogás.Gondolatban a falba vertem a fejem.Ilyen hülye is csak én lehettek.
-Oké.Holnapra megírom-mondta és rám villantott egy mosolyt, amitől a térdeim megremegtek, és azt hittem ott menten a karjaiba zuhanok.Milyen jó is lenne!Mm!...Te hülye!Koncentrálj!
-Na jó ez nekem túl sok!-szólalt meg hirtelen Barbi.Mindenki meglepődve kapta felé a fejét, hogy ilyen hamar megtalálta a hangját ezek után.-És most mi lesz mindenhez, amihez hozzányúlok, felgyullad?
-Várj!-mondom.-Egyszerre csak egyet.Mit láttatok?
-Azt, hogy 5 évesen a szüleim veszekedtek, és én egyszer csak felgyújtottam az asztalt, majd egyre dühösebb lettem, és elkezdtem mindenfelé tűzgömböt hajigálni.Aztán elfáradhattam, mert elájultam.Másnap amikor felébredtem, anyut megkérdeztem, hogy hol...-itt elcsuklott a hangja, és csillogott a szeme a könnytől.Nagy levegőt vett, és folytatta.-Hol van az apukám, és ő azt felelte: elment.Örökre.-és már is patakokban folytak a könnyei.Bori és én rögtön mellé kuporodtunk, és meg akartuk ölelni, amikor ellökött minket magától, és felpattant.
-Ne!Még...még felgyújtalak titeket.-itt már csak suttogott.
-Meg kell tanulnod hogyan használd az erődet.-szólt közbe halkan Viktor, de mégis mindenki ránézett.-Csak akkor vagy biztonságban, Barbi, ha megtanulod uralni a képességed.
-Én is tudok segíteni-mondta Bori.
-Igen?-vonta kérdőre rögtön Balázs.Erre Bori válasz helyett felemelt egy tucat könyvet a polcomról, és letette Balázs lába elé.
Balázs felnézett, és a tekintetében látszott, hogy Bori nagyot nőtt a szemében.
-Értem.Én még nem találtam meg.-szólalt meg végül.
-Szandi sem.-vágta rá rögtön Bori.Gyilkos pillantást lövelltem felé.
-Tényleg?-kérdezte Balázs.
-Jaja, de most inkább foglalkozunk Barbival-mutatok szegény lányra.
-Jobb ha kimentek.-mondta Viktor, és mi elindultunk.-Akkor Bori, Barbi?Kezdhetjük?-kirázott a hideg és elöntött a féltékenység, amilyen gyengéden kimondta Barbi nevét, de mielőtt valami őrültséget csináltam volna gyorsan becsaptam az ajtót.
   2 órával később Viktorék kijöttek a szobámból, és bejelentették, hogy Barbi megtanulta használni az erejét, anélkül, hogy nagyobb kárt okoztak volna a szobámban.Erre felvontam a szemöldököm, de Bori megnyugtatott, hogy még mindig van hol aludnom.